12. rész Új suli, új barát, és egy nem szívesen látott ismerős ...

Először : Utólag Kellemes Húsvéti ünnepeket szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! Remélem sok locsolótok volt és nem hervadtatok el :D  
Másodszor: Meghoztam az új részt amihez csak annyit fűznék hozzá hogy ha tetszett akkor kérlek szépen titeket komizzatok!! :) 

Puszi: Vikii*.*




Kellemes olvasást:




Reggel  négy érdeklődő szempárral találtam szembe magam.
-Ahhj! Már megint miért nem hagytok aludni? - húztam magamra a takarót. Amikor valaki morogni kezdett.-
Skacoook! Minek kell szórakoznotok? Még nem akarok felkelni!!- nyavalygott Zayn? Felültem és a mellettem levő  fiúra néztem aki addigra szintén felült és kíváncsian figyelt engem, úgy ahogy a többi jómadár is.
- Mit keresel te itt? - Zayn
- Ezt én is kérdezhetném.
- Igaz, ha a te szobádban lennénk. Szóval hogy kerülsz ide? - vont kérdőre
- Nemtudo.... Jaaaj de basszus. - fogtam a fejem amikor rájöttem az éjszaka történtekre
- Fuhúúúú... Mi lehetett itt az éjjel! - villantott a perverz  mosolyt Harold, amire mind röhögni kezdtek.
- Semmi. Vagyis ugye néztük azt a filmet...
- Igen és utána mindenki elment aludni a SAJÁT szobájába. - Zayn
- Igen csakhogy én nem tudtam elaludni ezért átjöttem Zaynhez. Próbáltam felkelteni és megkérdezni nem-e lenne baj, viszont nem sikerült. - vázoltam fel mi is történt még mielőtt kombinálni kezdtek volna
- ÓÓhhh... Szóval félt a kicsi lány és bebújt Zayn bácsi mellé. - húzogatta a szemöldökét Loui
- Hát persze. - forgattam meg a szemeimet 
- Na de ha megbocsájtotok elmennék felöltözni.

***
Délután telefonon beszéltem Paullal, aki már a kórházban volt. Azt mondta, ma még ne menjek be, majd ha már minden elrendeződik. Fogalmam sem volt, minek kellene elrendeződnie ezért inkább nem firtattam a dolgot. Inkább rátértem a suli témára. Elmagyarázta, hogy reggel keressem meg az igazgatóit semmi mást ne csináljak és vigyek magammal egy akkora táskát amibe belefér pár könyv, (amit ott fogok megkapni) íróeszközt, egy füzetet és edző/tánc ruhát. Még megakartam kérdezni pár dolgot de sajnos le kellett tennie.Nagyon furcsa volt. Mintha valamit elakarna titkolni előlem vagy nem is tudom. Nem úgy beszélt mint két napja. A hangja szomorú, meggyötört és egyben megrémült. Emiatt egyre jobban féltem, hogy nagy esély van az elvesztésére.
*este 9 körül*
-Törpeee! - üvöltött a fülembe Louis amitől majdnem beszakadt a dobhártyám.
- ÁÁúú! Ezt most miért kellett?
- Csak megakartam kérdezni, hogy el jössz-e velünk bulizni?
- Hidd el én nagyon szeretnék de nem lehet. - vágtam fancsali képet
- Srácoook! Sarah nem jön velünk! - tájékoztatta a többieket ordibálva akik pár másodpercen  belül egymást követve sétáltak be a szobámba
-Mi? - Niall
- Miért? - Zayn
- Tudjátok holnap lesz az első napom a Chelsea Groows -ba. - vigyorogtam
- Akkor már értjük. - Harry
- Ja és megkérhetlek titeket arra, vagyis az egyikőtöket, hogy holnap reggel vigyen be mert fogalmam sincs hol van.
- Persze! Amelyikünk fel tud kelni az visz el. - mondta nemes egyszerűséggel Louis
- Oké köszi. Jó szórakozást! Sziasztok!Miután elmentek lefürödtem és felmentem facebookra. Egyből rám írt valaki. Jessica. Amióta elköltöztek nem is beszéltünk. Igaz alig ismertük egymást de akkor is nagyon megkedveltem és már hiányzott. Jessica üzenete: Jajj olyan jó, hogy feljöttél! már beszélni akartam veled. Hiányzol!
Sarah üzenete: Szia! :) te is nekem. és én is veled... de kezd te
Jessica üzenete: Oké! Képzeld nem tudom miért mi történt de visszaköltözünk Londonba!!
Sarah üzenete: Jaaajjj ez nagyon jóóó!  de ilyen hamar? alig egy hete se mentetek Németországba.
Jessica üzenete: Igen :/ :D Viszont anyáék nem mondanak semmit na mind 1 és a Chelsea Groows-ba fogok járniii!!
Sarah üzenete: Ééén is !! holnap lesz az első napom.
Jessica üzenete: Nekem meg 1 hét múlva... legalább addigra kiismered a sulit :D naés te mit akartál mondani?
Sarah üzenete: Jah.. :P  Majd elmondom ugy is találkozunk. Meg inkább majd személyesen :/ :)
Jessica üzenete: oké :3
Sarah üzenete: most megyek lefekszem! majd még beszélünk szia :) puszi :3
Jessica üzenete: Szia! Légy jóó :P
Kikapcsoltam a laptopomat, bebújtam az ágyikómba és álomba szenderültem.

*reggel*

Hétkor keltem és miután felöltöztem és renbe szedtem magam az első dolgom az volt felkelteni valamelyik party állatot. Harry-nél, Niall-nél, Louis-nál a próbálkozásom sikertelen volt. Benyitottam a következő szobába ami Zaynébe gondoltam őt meg sem próbálom felkelteni. Csak néztem egy ideig ahogy Alszik. Olyan édes és még igy is nagyon szexi.  Kb. 5 perc után befejeztem az édin szuszogó fiú csodálását és kifelé vettem az irányt. A küszöböt átlépve Liambe botlottam.
- Hát te?
- Felkeltem hogy elvigyelek a suliba!
- Köszi. Már mindenkinél jártam. Most jöttél volna te . - mosolyogtam
- Akkor indulás mert elkésünk.
- Hozom a cuccom. - futottam be a szobámba ahol felkaptam a cipőmet, a pulcsim (mivel elég jó idő volt ez elég volt) , a táskám és már mehettünk is.Útközben megálltunk egy mekinél reggelit venni amit a kocsiban el is fogyasztottam. 7:50-re megérkeztünk a suli elé. Megköszöntem a fuvart és rohantam be  mert még meg kellett keresnem az igazgatóit.Bekopogtam.
-Szabad. - szólt ki egy női hang. Szóval igazgatónő.... :)
-Jó napot!
- Szia te biztos Sarah vagy ugye? - tessékelt beljebb - Én Mrs. Knight vagyok. ülj csak le.
- Örvendek. Köszönöm.
- Na akkor térjünk a lényegre. Itt vannak a könyveid és itt az órarended - tolt elém kb 10 könyvet - Lisa az egyik osztálytársad mindjárt jön és első óra alatt körbevezet téged. Ja igen majdnem elfelejtettem itt az iskolaszabályzat, a tanáraid listája és a szekrénykulcsod. - tájékoztatott amikor kopogtak 
- Gyere csak Lisa.
- Jó napot. - lépettbe egy 'piros' hajú, szimpatikus lány

-Lisa ő itt Sarah az új osztálytársatok. Neked kellene körbevezetned.
- Rendben mehetünk? - Lisa
- Persze. De maradjatok itt az ajtó előtt amíg be nem csengetnek.
- Oké. Viszlát. - köszöntünk egyszerre és leültünk a folyosón lévő székekre.
- Sarah Stephenson vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
-tudom az előbb mondta a diri .
- Igen de mégis csak jobb ha bemutatkozunk egymásnak. - mosolyogtam
- Igaz. Lisa Peterson. -fogott velem kezet pont amikor becsöngettek - úgy hallom indulhatunk a felfedező túrára.
- Oké.
- Először gyors végig futunk minden fontos dolgon aztán mutatok neked egy szuper helyet. - mondta és elkezdett húzni - Ez a biosz terem, fizika, rajz, az elsőn nem nagyon van óránk a másodikon van a mi termünk, és az ének terem aztán a harmadikon még  egy csomó másik ahova mi nem megyünk ... oké akkor ezzel végeztünk és most jön a kedvencem a tánc terem. Ha jól tudom együtt fogunk táncórákat kapni napi hármat. - közölte izgatottan. Nagyon szimpatikus, kedves és közvetlen azt hiszem jóban leszünk vagyis remélem.
- Igen. jól vagy informálva.
- Oké akkor most jön a kedvenc helyem. előre szólok, erről csak te én és Nicki tudunk.
- Ez megtisztelő hogy megmutatod. És ki az a Nicki?
- A nagynéném a diri. - vigyorgott
- Értem az jó. - elértünk egy lépcsőhöz ami felvezetett minket egy  nem túl nagy de annál szebb próba terembe. - ez elképesztő és a tiéd?
- Most már a miénk. - ölelt meg
- Ezt nem értem. Eddig csak te/ti tudtatok a létezéséről... Miért osztod meg velem a titkod? - kérdeztem mert tényleg nem értettem
- Mert nagyon szimpatikus vagy, és hasonló az életünk. Ezzel a szüleidre céloztam és bocsánatot is kérek amiért felhoztam. Nagyjából tudok rólad mindent, mert a tesód elmondta Nickinek ő meg gondolta jó barátok leszünk.
- Igaza volt  biztosan jóban sőt nagyon jóban leszünk. - öleltem meg. Még egy új barát... Örülök. :)
- Akkor most menjünk mert kicsöngettek. Pont jó mert osztályfőnökink lesz. Bemutatkozhatsz az osztálynak. - nevetett
- Szuper. Legalább olyan normálisak mint te?- Öhm... nem. Van egy két ki nem állhatatlan ember akiket meg fogsz ismerni.
-Alig várom... - fintorogtam Először elsétáltunk a szekrényemig ami pont Lisa-é mellett volt (tuti így intézte) azután felballagtunk az osztálytermünkhöz. Elsőnek újonnan szerzett barátnőm lépett be és én követtem. körbenéztem az osztálytársaimon és megakadt a szemem valakin... Valakin akivel egyáltalán nem akartam soha többet találkozni... Akit tiszta szívemből gyűlöltem.... és akit ha lehetett volna kitöröltem volna az életemből...

U.i.: Szerintetek ki az akit Sarah meglátott? és osztálytársa lett? akit utál?  Írjátok komiba :)) <3 És Pipáljatok!!! :D

11. rész Mi itt vagyunk neked!...

Tényleg nagyon sajnálom hogy csak most hozom az új részt de 1. nem volt időm írni,  2. a múlthéten valami miatt nem tudtam belépni a google fiókomba fogalmam sincs miért. :/ Na de a lényeg, hogy megjavult. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a TÖBB MINT 5000 oldalmegjelenítést. Ez hihetetlen.... KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!! :))
Puszi: Vikii*.*

 *Kellemes olvasást*

- Fiúk van egy vagyis kettő nagyon fontos közölni valóm - jelentette ki Paul amire mindenki lefagyott.

- Jó vagy rossz? - törtem meg a félperces csendet

- Hát is-is szóval ...

- Kezd a jóval. - Niall

- Nos a turné helyszínei és minden ezzel kapcsolatos dolog le van fixálva.

- Hát ez nagyszerű. Szóval akkor 2 hét múlva indulunk? - kérdezte Liam

- Ez tök jó! Szuper! -ujjongtak

- Mi van? Milyen turné? Ezt nekem miért nem mondtátok? Persze még csak nem rég ismertek de legalább szólhattatok volna hogy mikor húzzam el a belem. - zsörtölődtem - Ennek ellenére gratulálok örülök nektek. Vagy amit ilyenkor szoktak. - mosolyogtam

- Köszi. És mi a rossz hír? - fordult Paul felé Zayn

-Nem én megyek veletek hanem Bill. Be kell feküdnöm a kórházba. - ennél a mondatánál lesokkoltam. Csak remélni tudtam hogy nincs komolyabb baja.

- Mi? Miért? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nagyon sajnálom. Remélem minden rendben lesz. Hiányozni fogsz! Gyógyulj meg!.... - mondták szomorúan a fiúk testvéremnek de még mindig nem tudtam miről van szó.

Már vagy harmadszorra kérdeztem ugyanazt de figyelmen kívül hagytak amiből végképp elegem lett és elordítottam magam

- MÉGIS MIÉRT NEM FIGYELTEK RÁM? MIÉRT KELL KÓRHÁZBA MENNED? MIÉRT NEM VÁLASZOLTOK? - erre persze mindenki elhallgatott és ijedten nézett rám. végül Paul szólalt meg.

- Sarah! Kérlek ne csinálj hülyeséget ha ezt elmondom! Minden rendben lesz!

- Jóó de mi van már? - az idegességemmel alig tudtam mit kezdeni

- Sarah... Én... én rákos vagyok. - válaszolt alig hallhatóan.

Izmaim megfeszültek nem tudtam mit mondani egy hang sem jött ki a számon. Csak felfutottam az emeletre, bezárkóztam a szobámba és elkezdtem kutakodni a cuccaim között.

*Zayn szemszöge*

Amikor Sarah felrohant mind  nagyon megijedtünk, hogy megint kárt akar tenni magában. Hiszen már most alig 1 hét után is nagyon megkedveltem . Az a gyönyörű selymes szőke  haj, amikor a vállára hull, a gyémántként csillogó íriszei, azok a csodás halvány rózsaszín ajkak. Akár egy mosolya beragyogja a napodat. Egy mosoly Tőle és máris jobb kedvre derülsz. Alacsonysága miatt olyan mint törpilla. Törpilla, azt hiszem ez lesz a tökéletes becenév.  - merengtem el , de sajnos vissza kellett térnem a valóságba és rá kellett jönnöm, talán megint valami marhaságot művel.

- Mi van ha megint azt csinálja magával?- nyugtalankodtam - Fel kéne mennünk megnézni!

- Igen. Szerintem is! menjünk! - egyeztek bele javaslatomba. Figyelmen kívül hagyva menedzserünket, Pault indultunk fel a lépcsőn.

- Mit csinál magával Sarah?- szólt utánunk a lány féltestvére.

- Hát... Öhm... Tudod... Ő ...  a ...kezeit ...  - dadogtunk összevissza

- Akkor meg mit álltok még itt? Akadályozzátok meg! - parancsolt ránk.

***

 Engedj be! Hallod? -  Ezt nem teheted velünk! - Nyisd ki az ajtót!- Sarah!!- dörömböltünk már vagy 10 perce. Se válasz se semmi nem érkezett. Közben Paul is feljött.

- Ha most azonnal nem engedsz be, betöröm az ajtót! - próbáltam meg utolsó esélyként, de még mindig semmi. Így hát nekifutásból egy rúgással betörtem. A látvány ami fogadott bennünket .... Sarah a földön ült, nem törődve velünk nézte a csuklójából előtörő vért. Egy ideig lesokkolva álltunk a küszöbnél. Először Liam tért észhez. Odafutott a lányhoz és a hozzá legközelebb lévő ruhadarabot megkaparintva elkötötte Sarah csuklóját. Gyorsan a két földön csücsülő emberhez siettünk és próbáltunk abban segíteni amiben csak lehet.

****

*Sarah szemszöge*

Magamba roskadva ültem az ágyon.Attól féltem,hogy egyedül maradok.Nincs nekem már senkim Paulon kívül.A fiúk mint körbeültek és félően pillantottak rám.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte pár perc csend után Harry.
-Félek.-néztem magam elé.-Egyedül fogok maradni.Egyedül.-ismételgettem.
-Sarah!-guggolt le hozzám Zayn.-Te sosem fogsz egyedül maradni.Ezt vésd az eszedbe.Mi itt vagyunk neked és nem hagyunk cserben bármi is legyen itt vagyunk neked.
-Ez biztos?-kérdeztem félénken.-Hisz ti alig ismertek engem.Nem kérhetlek titeket ilyenre.Nektek is megvan a saját életetek.-néztem rájuk.
-Igen!Ahova most már te is tartozol .-mondta Louis.-Higgy nekünk.
-Megpróbálok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ne próbáld csináld.-nevetett Niall.
El sem hittem,hogy itt vannak nekem.Időm közben Paul elment valami megbeszélésre mi pedig még mindig beszélgettünk.Féltem,hogy őt is elveszítem.Azt sosem heverném ki. Igaz,  a fiúk ahogy mondták itt lesznek velem de mi van akkor ha mondjuk összeveszünk? Vagy egyszerűen nem lesz idejük rám és elfelejtenek? Nem tudom. Nem tudom, akkor mi lesz velem. Az viszont biztos: Soha többé nem fogok szándékosan kárt tenni magamban. Erős leszek és mindent megteszek annak érdekében hogy az életem egyenesbe jöjjön. 
Felsétáltam a szobámba és megtettem az első lépést ennek érdekében: Az oly sokat használt, éles tárgyat amivel sebeimet ejtettem kidobtam, aztán visszatértem a nappaliban semmittevő barátaimhoz.
-Hol voltál? - kezdte el nézegetni a kezeimet Louis
- Megtettem az első lépést. - mosolyogtam, mert büszke voltam magamra és az elhatározásomra.
- Első lépést? - Niall kérdésében aggodalmat véltem felfedezni.
-Igen a jobb élet felé. - huppantam le a kanapéra - amit már rég meg kellett volna tennem. Kidobtam.
- Örülünk hogy sikerült! - adott egy puszit az arcomra Zayn amitől a fellegekben éreztem magam. Egy pár pillanatra elfelejtetett velem mindent. 
-Ja! Amúgy Paul ezt üzeni: - tolta elém a telefonját Liam - "Elfelejtettem mondani. Holnap után, szerdán lesz az első napod a Chelsea Groows Képző- és táncművészeti gimnáziumban!! Ha addig nem találkoznánk sok sikert!  U.i.: Nem felejtettem ám el hogy mi a szenvedélyed! :P - olvastam fel hangosan- Áááááááá!! *(sikítás :D)* háhá a Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! - ugráltam a kanapén és a rajta ülőkön
- Áu-u most nézd meg mit csináltál! Kiverted A kaját a kezemből! - háborgott Niall
Nem értem nála állandóan kaja van? Ő örökké csak eszik? Hogy a fenébe fér bele ennyi? Elképzelésem sincs. No de mind egy is most éppen ott tartottam hogy örülök és kivertem a kaját a szőkeség kezecskéjéből. 
- Bocs Ne haragudj  
- Mióta a szenvedélyed a rajz? - érdeklődött Harry
- A rajz? - húztam fel a szemöldököm - örülök ha két pálcika embert letudok normálisan rajzolni.
- Akkor meg minek mész abba a suliba? - folytatta a a "faggatást" Harry miközben Louis a polcon kutakodott.
- Nem rémlik valami Styles? Még mindig ugyan az a szenvedélyem mint régen. - próbáltam rávezetni a válaszra. Ő meg csak lesett rám mint egy idiótára.
- Naa nem tudja és mi sem. Bökd ki már. - nyaggatott Zayn
- Hát a tánc ti eszesek. - nevettem el magam - arra nem gondoltatok amit az előbb mondtam? Képző- és TÁNCművészeti gimi, vagyis a tánc - vigyorogtam
- Ohh de jó akkor tarthatsz is bemutatót!- ült ki mindegyikük arcára egy perverz mosoly.
-Ha ha ha. Egy, én a hip-hoppot táncolok és nem gogót! Kettő, nektek olyat amit ti gondoltatok soha ismétlem Soha nem fogok táncolni! - okítottam őket halál komolyan amire a szájuk legörbült.
- Nézzük meg ezt filmeeeet! - kezdett el nyávogni Louis
- Oké. És mit nézünk?- kérdeztem
- Rémálom az Elm utcában-t. Ugye nem félsz? - Loui
- ÁÁÁ Dehogy - próbáltam adni a kemény csajt, pedig nagyon is féltem, még sosem láttam ezt  de nem sok jót hallottam róla.

Megkezdődött a film. Arról szól, hogy egy lányt Nancy-t rémálmok gyötörnek amit elmesél barátainak és kiderül, ők is ugyan ezt álmodják. Aztán egyszer Nancy barátnőjét meggyilkolják álmában. A rendőrség pedig őt gyanúsítja. Nancy azonban azt érzi, hogy leomlik a fantáziavilág és a valóság közötti határ, és a képzelete szülte szörnyeteg életre kap, és végez mindegyikükkel. A lány biztos benne, az életét csak akkor mentheti meg ha ébren marad mivel az álombeli szörny csak akkor végezhet vele ha alszik. Ám családja azt gondolja, hogy megháborodott ezért sok álomba ringató próbálkozást tesznek de Nancy mindnek ellenáll, míg nem a teljes kimerültség le  nem dönti a lábáról. Ekkor sor kerül az őt kísértő démonnal való találkozásra.


Miután a filmnek vége lett elmentünk aludni. De nekem nem sikerült mert csak ez az egy mondat járt a fejemben: Ne aludj el! Tudtam,e ez csak egy film volt és ilyen nincs a valóságban, de akkor is féltem. Már hajnali 2 lehetett én meg még mindig rettegtem egyedül, ezért úgy döntöttem bekérezkedek Zayn szobájába.
Bekopogtam de válasz nem jött. Malik az ágy jobb oldalán aludt mint a bunda. Próbáltam felébreszteni de nem sikerült. Ennek köszönhetően egy szó nélkül befeküdtem az ágy jobb oldalára és mivel már annak a tudatában voltam, hogy nem vagyok egyedül, az álom is elnyomott...
Viszont reggel négy érdeklődő szempárral találtam szembe magam...


U.i.: Köszi, hogy elolvastad. Ha tetszett kommentelj!! :))

10. rész Az első este az új otthonban

Tényleg nagyon sajnálom hogy csak most hozom az új részt de 1. nem volt időm írni,  2. a múlthéten valami miatt nem tudtam belépni a google fiókomba fogalmam sincs miért. :/ Na de a lényeg, hogy megjavult. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a TÖBB MINT 5000 oldalmegjelenítést. Ez hihetetlen.... KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!! :))
Puszi: Vikii*.*

 *Kellemes olvasást*

- Fiúk van egy vagyis kettő nagyon fontos közölni valóm - jelentette ki Paul amire mindenki lefagyott.

- Jó vagy rossz? - törtem meg a félperces csendet

- Hát is-is szóval ...

- Kezd a jóval. - Niall

- Nos a turné helyszínei és minden ezzel kapcsolatos dolog le van fixálva.

- Hát ez nagyszerű. Szóval akkor 2 hét múlva indulunk? - kérdezte Liam

- Ez tök jó! Szuper! -ujjongtak

- Mi van? Milyen turné? Ezt nekem miért nem mondtátok? Persze még csak nem rég ismertek de legalább szólhattatok volna hogy mikor húzzam el a belem. - zsörtölődtem - Ennek ellenére gratulálok örülök nektek. Vagy amit ilyenkor szoktak. - mosolyogtam

- Köszi. És mi a rossz hír? - fordult Paul felé Zayn

-Nem én megyek veletek hanem Bill. Be kell feküdnöm a kórházba. - ennél a mondatánál lesokkoltam. Csak remélni tudtam hogy nincs komolyabb baja.

- Mi? Miért? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nagyon sajnálom. Remélem minden rendben lesz. Hiányozni fogsz! Gyógyulj meg!.... - mondták szomorúan a fiúk testvéremnek de még mindig nem tudtam miről van szó.

Már vagy harmadszorra kérdeztem ugyanazt de figyelmen kívül hagytak amiből végképp elegem lett és elordítottam magam

- MÉGIS MIÉRT NEM FIGYELTEK RÁM? MIÉRT KELL KÓRHÁZBA MENNED? MIÉRT NEM VÁLASZOLTOK? - erre persze mindenki elhallgatott és ijedten nézett rám. végül Paul szólalt meg.

- Sarah! Kérlek ne csinálj hülyeséget ha ezt elmondom! Minden rendben lesz!

- Jóó de mi van már? - az idegességemmel alig tudtam mit kezdeni

- Sarah... Én... én rákos vagyok. - válaszolt alig hallhatóan.

Izmaim megfeszültek nem tudtam mit mondani egy hang sem jött ki a számon. Csak felfutottam az emeletre, bezárkóztam a szobámba és elkezdtem kutakodni a cuccaim között.

*Zayn szemszöge*

Amikor Sarah felrohant mind  nagyon megijedtünk, hogy megint kárt akar tenni magában. Hiszen már most alig 1 hét után is nagyon megkedveltem . Az a gyönyörű selymes szőke  haj, amikor a vállára hull, a gyémántként csillogó íriszei, azok a csodás halvány rózsaszín ajkak. Akár egy mosolya beragyogja a napodat. Egy mosoly Tőle és máris jobb kedvre derülsz. Alacsonysága miatt olyan mint törpilla. Törpilla, azt hiszem ez lesz a tökéletes becenév.  - merengtem el , de sajnos vissza kellett térnem a valóságba és rá kellett jönnöm, talán megint valami marhaságot művel.

- Mi van ha megint azt csinálja magával?- nyugtalankodtam - Fel kéne mennünk megnézni!

- Igen. Szerintem is! menjünk! - egyeztek bele javaslatomba. Figyelmen kívül hagyva menedzserünket, Pault indultunk fel a lépcsőn.

- Mit csinál magával Sarah?- szólt utánunk a lány féltestvére.

- Hát... Öhm... Tudod... Ő ...  a ...kezeit ...  - dadogtunk összevissza

- Akkor meg mit álltok még itt? Akadályozzátok meg! - parancsolt ránk.

***

 Engedj be! Hallod? -  Ezt nem teheted velünk! - Nyisd ki az ajtót!- Sarah!!- dörömböltünk már vagy 10 perce. Se válasz se semmi nem érkezett. Közben Paul is feljött.

- Ha most azonnal nem engedsz be, betöröm az ajtót! - próbáltam meg utolsó esélyként, de még mindig semmi. Így hát nekifutásból egy rúgással betörtem. A látvány ami fogadott bennünket .... Sarah a földön ült, nem törődve velünk nézte a csuklójából előtörő vért. Egy ideig lesokkolva álltunk a küszöbnél. Először Liam tért észhez. Odafutott a lányhoz és a hozzá legközelebb lévő ruhadarabot megkaparintva elkötötte Sarah csuklóját. Gyorsan a két földön csücsülő emberhez siettünk és próbáltunk abban segíteni amiben csak lehet.

****

*Sarah szemszöge*

Magamba roskadva ültem az ágyon.Attól féltem,hogy egyedül maradok.Nincs nekem már senkim Paulon kívül.A fiúk mint körbeültek és félően pillantottak rám.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte pár perc csend után Harry.
-Félek.-néztem magam elé.-Egyedül fogok maradni.Egyedül.-ismételgettem.
-Sarah!-guggolt le hozzám Zayn.-Te sosem fogsz egyedül maradni.Ezt vésd az eszedbe.Mi itt vagyunk neked és nem hagyunk cserben bármi is legyen itt vagyunk neked.
-Ez biztos?-kérdeztem félénken.-Hisz ti alig ismertek engem.Nem kérhetlek titeket ilyenre.Nektek is megvan a saját életetek.-néztem rájuk.
-Igen!Ahova most már te is tartozol .-mondta Louis.-Higgy nekünk.
-Megpróbálok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ne próbáld csináld.-nevetett Niall.
El sem hittem,hogy itt vannak nekem.Időm közben Paul elment valami megbeszélésre mi pedig még mindig beszélgettünk.Féltem,hogy őt is elveszítem.Azt sosem heverném ki. Igaz,  a fiúk ahogy mondták itt lesznek velem de mi van akkor ha mondjuk összeveszünk? Vagy egyszerűen nem lesz idejük rám és elfelejtenek? Nem tudom. Nem tudom, akkor mi lesz velem. Az viszont biztos: Soha többé nem fogok szándékosan kárt tenni magamban. Erős leszek és mindent megteszek annak érdekében hogy az életem egyenesbe jöjjön. 
Felsétáltam a szobámba és megtettem az első lépést ennek érdekében: Az oly sokat használt, éles tárgyat amivel sebeimet ejtettem kidobtam, aztán visszatértem a nappaliban semmittevő barátaimhoz.
-Hol voltál? - kezdte el nézegetni a kezeimet Louis
- Megtettem az első lépést. - mosolyogtam, mert büszke voltam magamra és az elhatározásomra.
- Első lépést? - Niall kérdésében aggodalmat véltem felfedezni.
-Igen a jobb élet felé. - huppantam le a kanapéra - amit már rég meg kellett volna tennem. Kidobtam.
- Örülünk hogy sikerült! - adott egy puszit az arcomra Zayn amitől a fellegekben éreztem magam. Egy pár pillanatra elfelejtetett velem mindent. 
-Ja! Amúgy Paul ezt üzeni: - tolta elém a telefonját Liam - "Elfelejtettem mondani. Holnap után, szerdán lesz az első napod a Chelsea Groows Képző- és táncművészeti gimnáziumban!! Ha addig nem találkoznánk sok sikert!  U.i.: Nem felejtettem ám el hogy mi a szenvedélyed! :P - olvastam fel hangosan- Áááááááá!! *(sikítás :D)* háhá a Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! - ugráltam a kanapén és a rajta ülőkön
- Áu-u most nézd meg mit csináltál! Kiverted A kaját a kezemből! - háborgott Niall
Nem értem nála állandóan kaja van? Ő örökké csak eszik? Hogy a fenébe fér bele ennyi? Elképzelésem sincs. No de mind egy is most éppen ott tartottam hogy örülök és kivertem a kaját a szőkeség kezecskéjéből. 
- Bocs Ne haragudj  
- Mióta a szenvedélyed a rajz? - érdeklődött Harry
- A rajz? - húztam fel a szemöldököm - örülök ha két pálcika embert letudok normálisan rajzolni.
- Akkor meg minek mész abba a suliba? - folytatta a a "faggatást" Harry miközben Louis a polcon kutakodott.
- Nem rémlik valami Styles? Még mindig ugyan az a szenvedélyem mint régen. - próbáltam rávezetni a válaszra. Ő meg csak lesett rám mint egy idiótára.
- Naa nem tudja és mi sem. Bökd ki már. - nyaggatott Zayn
- Hát a tánc ti eszesek. - nevettem el magam - arra nem gondoltatok amit az előbb mondtam? Képző- és TÁNCművészeti gimi, vagyis a tánc - vigyorogtam
- Ohh de jó akkor tarthatsz is bemutatót!- ült ki mindegyikük arcára egy perverz mosoly.
-Ha ha ha. Egy, én a hip-hoppot táncolok és nem gogót! Kettő, nektek olyat amit ti gondoltatok soha ismétlem Soha nem fogok táncolni! - okítottam őket halál komolyan amire a szájuk legörbült.
- Nézzük meg ezt filmeeeet! - kezdett el nyávogni Louis
- Oké. És mit nézünk?- kérdeztem
- Rémálom az Elm utcában-t. Ugye nem félsz? - Loui
- ÁÁÁ Dehogy - próbáltam adni a kemény csajt, pedig nagyon is féltem, még sosem láttam ezt  de nem sok jót hallottam róla.

Megkezdődött a film. Arról szól, hogy egy lányt Nancy-t rémálmok gyötörnek amit elmesél barátainak és kiderül, ők is ugyan ezt álmodják. Aztán egyszer Nancy barátnőjét meggyilkolják álmában. A rendőrség pedig őt gyanúsítja. Nancy azonban azt érzi, hogy leomlik a fantáziavilág és a valóság közötti határ, és a képzelete szülte szörnyeteg életre kap, és végez mindegyikükkel. A lány biztos benne, az életét csak akkor mentheti meg ha ébren marad mivel az álombeli szörny csak akkor végezhet vele ha alszik. Ám családja azt gondolja, hogy megháborodott ezért sok álomba ringató próbálkozást tesznek de Nancy mindnek ellenáll, míg nem a teljes kimerültség le  nem dönti a lábáról. Ekkor sor kerül az őt kísértő démonnal való találkozásra.


Miután a filmnek vége lett elmentünk aludni. De nekem nem sikerült mert csak ez az egy mondat járt a fejemben: Ne aludj el! Tudtam,e ez csak egy film volt és ilyen nincs a valóságban, de akkor is féltem. Már hajnali 2 lehetett én meg még mindig rettegtem egyedül, ezért úgy döntöttem bekérezkedek Zayn szobájába.
Bekopogtam de válasz nem jött. Malik az ágy jobb oldalán aludt mint a bunda. Próbáltam felébreszteni de nem sikerült. Ennek köszönhetően egy szó nélkül befeküdtem az ágy jobb oldalára és mivel már annak a tudatában voltam, hogy nem vagyok egyedül, az álom is elnyomott...
Viszont reggel négy érdeklődő szempárral találtam szembe magam...


U.i.: Köszi, hogy elolvastad. Ha tetszett kommentelj!! :))

Első Díjam!!!

Sziasztok! 

Ezt el sem hiszem Megkaptam az első díjamat Mercitől!! 

Nagyon szépen köszönöm!!

Elmondhatatlanul örülök neki!!!!

Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot!
2.Válaszolj 11 kérdésre!
3.Írj 11 kérdést!
4.Küld tovább 11 embernek

1.Írj magadról 11 dolgot!

Van egy bátyám és egy húgom.

Kedvenc színem a kék.

Az álmom az hogy táncos legyek.

Szeretem az állatokat.

Kertes, emeletes házban élek.

Nincs háziállatom.

Kettő legjobb barátnőm van.

A szobám narancssárga színű.

Imádom a Milka fehér csokit. :D

Sajnos németet tanulok és nem angolt.

Nagyon szeretek görkorizni.

2.Válaszolj a 11 kérdésre!

1.Hogy vagy?

Köszi jól.

2.Hol laksz?

Nagycenken

3.Minden családtagoddal jóban vagy?

Igen

4.Mióta írsz blogot?

Majdnem 3 hónapja
5.Tízes skálán hányast adnál a blogodra?

7
6.Ki a kedvenc karaktered a saját sztoridból?

Sarah
7.Mi a legnagyobb álmod?

Kijutni Londonba táncosként

8.Kedvenc blogod?

http://takemehome1d-zap.blogspot.hu/
9.Van házi álltatod?

nincs
10.Hányadikos vagy?

7.-es
11.Hiszel az igaz szerelemben?

Igen :)

3.Írj 11 kérdést!

1.Van tesód?

2. Hány éves vagy?

3. Melyik a kedvenc színed?

4.Hiszel a 'Szerelem első látásra'-ban?

5.Szoktál kívánni 11:11-kor és 00:00-kor ?

6. Szeretsz csúzdázni? :D

7. Volt/Van háziállatod?

8. Szeretnél piercinget vagy tetoválást?
9. Álmod?
10. Van olyan titkod amit csak te tudsz?
11.  Melyik országokban jártál már eddig?


4.Küld tovább 11 embernek!
Én most csak 6 embernek küldeném! :)
Szandee
Mirtill Rigó
Esztii659
EnI
Dzseni
Avril Malone

9. rész Az új gyámod...

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszik. 

Vikii *.*

* Jó olvasást*

A hely ahol felkeltem elég szűkös és sötét volt. Éreztem hogy ruhák lógnak felettem. Ebből arra következtettem hogy egy szekrényben vagyok.

De mit keresek én itt?  Hisz az ágyban aludtam el pontosabban Zayn ágyában. Elég korán. Most meg egy kis szekrényben ücsörgök. És  mi az ami még ennél is furcsább? A szám be van ragasztva ragasztószalaggal, a kezem megkötözve... Mi van ha valaki elrabolt? És ha az a valaki Roger?

Gondolatmenetem után kiabálni kezdtem. Vagyis csak akartam de nem sikerült mert a szám továbbra is be volt tapasztva. Mivel a lábaim nem voltak megkötözve, felálltam és ki akartam menni a szekrényből.  Nem sikerült. Be volt zárva, ezért hirtelen ötletem támadt. Amilyen erősen csak tudtam nekiugrottam az ajtónak. Még mindig nem ment. Addig kísérleteztem míg végül az 5.-re végre sikerült. Amint a szekrényajtó kinyilt, egyenesen a kezemre estem ami elkezdett szörnyen fájni.

- Mmm mmm-mmm-mmmm - kínlódtam a fájdalomtól és a beszédképtelenségtől.

5 perc múlva az 5 srác vihorászva jött be a helységbe ahol éppen nyűglődve és megkötözve szenvedtem.  Ám a nevetésük abbamaradt amint megláttak.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Louis miközben Hazza leszedte rólam a "kötéseket".

- Nem - néztem rájuk mérgesen - Egy szekrényben ébredtem, megkötözve. Elaludtam a nyakam, kiestem onnan - mutattam a szekrényre-.... Ráadásul azt sem tudom hogy kerültem ide...

- ÖÖömm... Olyan tíz óra lehetett amikor lejöttél és elkezdtél ordibálni meg kapálózni és össze vissza törni mindent. Csak így tudtunk leállítani. Azt hittük direkt csinálod és szórakozol. - magyarázott Liam

Nagyra nyílt szemekkel néztem rájuk mint a hülyékre.

- Nem emlékszel rá? - Niall  

Csak megráztam a fejem és elszégyelltem magam

- Akkor biztosan alva járt. - következtettet Lou

- Jajj ne ez ciki - nyöszörögtem és már nem tudtam hova bújjak szégyenemben. Ez is csak én lehetek

- Inkább aranyos - szólalt fel Zayn

- Ha-ha-ha na mind egy én megyek csinálok magamnak reggelit. Ha nem gond. - indultam a konyha felé

- Nem gond de akármit is csinálsz én is kérek. - Niall

- Én is. - Harry

- Én is- Zayn

- Én is. -Louis

- Én is. - Liam

- Oké de ha rossz lesz ne nekem panaszkodjatok.

Neki láttam a reggeli elkészítésének. Az omlettre esett a választásom. Elővettem a hűtőben található összes tojást kb 25 db lehetett, és hozzá sonkát. Egy tálba felkevertem a tojásokat.  A már forró tepsibe megpirítottam  a sonkát majd beleöntöttem a tojást is.  Miután megsült főztem mellé teát, magamnak meg készítettem  egy maroknyi salátát, és az étkező asztalon megterítettem 6 személyre.

- Fiúk reggeli! - kiabáltam

- Megyünk! - és pár pillanat múlva már az asztalnál ücsörögtek fülig ért szájjal.

- Mi olyan vicces?

-Semmi. csak nem szoktak  nekünk kaját csinálni főleg nem reggelit. - Harry

- Még El és Dan sem ... Egyikőjük sem egy konyha tündér...- Liam

-Aha. Oké. De ők kik?

- Eleanor Louis, Daniell Liam barátnője. - Zayn

- Kösz az infót. -nevettem - de most együnk! Jó étvágyat!

- Neked is! - mondták szinte egyszerre és elkezdtek zabálni :D

- Sarah ugye csak viccelsz? - Niall                                              erre mindenki rám nézett.

- Miért is?

- Nézz a tányérodra! Ez a fél fogamra sem elég olyan kis mennyiség főleg hogy saláta! - Harry

- És én ezt szeretem! Különben is egészséges és  nem hízlal! -tiltakoztam miközben fintorogva ettem egy villányit

- Te nem vagy normális! Add azt ide neked pont hogy nem kéne fogynod! Pont jó vagy így ahogy vagy! Inkább egyél valami mást! - szedte el előlem a tányéromat Zayn

- Nekem oké. Ti akartátok! Hála nektek a mai reggelim egy pohár tea.  - vettettem rájuk egy győzedelmes pillantást.

***

Reggeli után elmosogattam felültem a pultra és elkezdtem gondolkozni az életemen.

A szüleim meghaltak. a legjobb barátnőm elhagyott. Roger meg akar erőszakolni. Egy árvaházban lakom Londonban. Most itt vagyok. Egy régi barátomnál és annak barátainál akikről kiderült hogy egy híres fiúbanda. Egyik éjjel találkoztam ex BFF-emmel . A srácok tudják hogy cigizek és rájöttek a kezemen lévő sebekre is. Szuper. Ez az életem rossz oldala. Csakhogy itt Londonban új barátokat szereztem. Jessicát  aki egy hét alatt a szívemhez nőtt úgy mintha ezer éve ismernénk egymást. Találkoztam Harolddal és általa megismertem Louist, Liamat, Niallt és Zaynt. Zayn. Nem tudom igazábol mit is érzek iránta. Eléggé megkedveltem. Bár sokat nem tudtam még senkivel sem beszélgetni úgy tűnik hogy egytől egyik egy aranyos bolond és szeretnivaló fiú. Ja, és majdem elfelejtettem megemlíteni a tesómat Pault. Akivel már vagy 12 éve nem is tartottam a kapcsolatot fogalmam sincs miért. Igen. Az életem kezd újra egyenesbe jönni.

Leszálltam a pultról és besétáltam  a nappaliba.

-  Khm. Valaki tudna adni nekem egy laptopot?

- Minek az neked? - Zayn

- Új meló után kell néznem mivel ti tegnap nem engedtetek el tuti ki fognak rúgni. és ha  onnan kirúgnak akkor az árvaházból is.

- Arra semmi szükség már minden elvan intézve. - mondták szinte egyszerre. Elég bizarr volt. Biztos betanulták. :D

- Nekem 8 - vontam vállat.

****(már Zayn szobájában)

( http://www.youtube.com/watch?v=lWA2pjMjpBs ) Meghallottam a telefonom csörgését. Kihalásztam a zsebemből és felvettem.

- Halo?

- Szia Sarah Jess vagyok!

- Szia mizujs?

- Képzeld a szüleim kivesznek az árvaházból - örvendezett

- Az tök jó.

- Csakhogy van egy kis baj - itt hangja komorrá vált - Elköltözünk Németországba.

- Hogy mi?

- Sajnos jól hallottad. De nincs az olyan mesze. Majd havonta találkozunk meg minden.

-Ezt nem hiszem el. - kiabáltam

- Nyugi Sarah. Attól még nem változik semmi majd minden nap beszélünk, de mennem kell mert megjöttem értem anyáék.

- Máris? Nem is tudtam elbúcsúzni :( Na jó akkor holnap hívj. Kellemes utazást. Puszii

- Köszi szia:) - köszönt és lerakta.

-Ez eszméletlen jó. Most már dögölhetek meg egyedül az árvaházban.

- Mi a baj? -Zayn

- Jess a szüleivel elköltözött Németországba. Végleg egyedül maradtam. - szomorkodtam

- Nem maradtál egyedül én minidig itt leszek neked. - közelebb jött hozzám. Már a közelségétől is gyorsabban vert a szívem. Majd egy puszit nyomott az arcomra és megölelt. A gyomrom bizseregni kezdett mintha ezer pillangó repkedne benne. A levegőt szaggatottan kezdtem venni, tenyerem izzadni kezdett. Aztán távolabb húzódott és tekintetét belefúrta az enyémbe. Ott volt végem. Elvesztem csokoládébarna szemeibe. Nem csináltam semmit csak álltam egy helyben és néztem Őt. Hirtelen arca vészesen közeledni kezdett enyémhez. Tudtam mit akar de nem húzódtam el. Elbűvölve vártam hogy ajkai az enyémre tapadjanak. Ám amikor már csak 3cm volt köztünk valami megzavart.

- Ohh zavarok? - kacagott Louis

- Nem. Mit akarsz? - Kérdezte Zayn flegmán

- Itt van Paul és beszélni szeretne Sarahval. - sarkon fordult és elment

Elindultam le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba ahol Paul állt az én bőröndjeimmel (??).

- Szia tesó! - ugrottam a nyakába - Mégis mit keresnek itt a bőröndjeim?

- Kivettelek az árvaházból.

- ÁÁÁ - sikoltottam fel - akkor most veled fogok lakni? Már alig várom!

- Sajnos nem. Nálam nem lenne helyed, Ezért  egy másik nagykorú férfi lett a gyámod.

- Hogy micsoda? Mégis ki? - szomorodtam el

- Ne légy szomorú! Örülni fogsz neki. Tudod hogy ki ő. Nem is kell majd másik országba költöznöd sőt ugyan úgy találkozhatsz majd a fiukkal. - itt már mosolyogtam. Hisz ha tudom ki az és találkozhatok is a fiúkkal akkor nem lesz semmi gond az illetővel.

- Naa mond már! - sürgettem

- Férfi ééééés ....

- Jó jó MOND MÁR- türelmetlenkedtem mint egy öt éves

- Az új gyámod .....

Ha tetszett a rész Légyszi komizz vagy iratkozz fel rendszeres olvasónak. <3 :))

8. rész Gúnyolódás

Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog.  Továbbra is várom a hozzászólásokat és nagyon köszönöm azoknak akik eddig írtak.  Nagyon örülök az 5 rendszeres olvasómnak is. Puszi 

* Kellemes olvasást*

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

Már olyan régen láttam. Emlékszem amikor játszott velem a homokozóban, vagy amikor lefekvés előtt mesét olvasott nekem. Vagy mikor már csak a leveleit olvastam amiket eleinte hetente, havonta később csak 2-3 havonta küldött. Aztán eljött az az idő amikor már csak vártam, vártam és vártam hogy mikor jön a következő, de nem jött. Bele kellett nyugodnom. Elfelejtett. És most a bátyám akit majdnem 13 éve nem láttam itt áll előttem. A fiúk vagyis egy híres banda menedzsereként, sikeres emberként. De én erről miért nem tudtam? Miért "hagyott" el? Miért...? Miért?- kavarogtak bennem a gondolatok, aztán magamhoz tértem  és szó szerint a nyakába ugrottam.

- Jajj annyira hiányoztál! - kezdtem bele miközben lehámozott magáról - Miért nem hívtál te őrült! :D

- Már megbocsáss, de te kivagy? - Paul

- Te sem emlékszel rám? Te vagy Paul nem?

- Igen Paul vagyok. Paul Higgins.  És  nem emlékszem rád. Kéne?

- Hogy kéne-e még jó. Hisz a testvéred vagyok Sarah.

- Sarah? Sarah Stephenson? - ölelt meg végül

- Nem a halál - válaszoltam szarkaztikusan

 - De hogy kerülsz ide? Honnan ismered a fiúkat?

- Úgy tűnik nem is tudsz semmiről ami anyáékkal történt... - szomorodtam el újra

- Valami baj van. Mi történt? - kérdezte miközben az 5 fiú és Jess érdeklődve figyelt minket.

- Anyáék 3 hónapja meghaltak. Meghaltak. - a szememből a fényes apró gyöngyök ismét utat törtek maguknak és halk pityergésbe kezdtem.

- Hogy mi? Erről miért nem tudtam?

- Fogalmam sincs de már mindegy. Úgy sem szerettél ott felesleges lett volna eljönnöd. - adtam tudtára az igazságot.

- Oké teljesen igazad van de hogy kerülsz ide?

- Legyen annyi elég hogy az árvaházban lakom  Harryt meg régebbről ismerem.

- Oké de ezen gyorsan változtatnunk kell.

- Mégis min? - nem válaszolt csak ránézett a fiúkra akik bólintottak egyet

- Öhhm ez rémisztő volt. - jegyezte meg Jessica

- Az.

-Tudom. Viszont most mennem kell. Van egy kis elintézni valóm. Szevasztok! Szia Törpe!- ölelt meg és már bent sem volt.

- Ohh szóval ő is így hív Törpe. Ez tetszik. Ez az új neved. Nem tudom miért? Hiszen elég magas vagy! -  mert még nem látott magas sarkú nélkül ... (asszem :D)

- Kedves Louis talán ezért - odasétáltam a fotel mellé amiben ült és levettem a kb 15cm magas sarkúmat

- Ohh... Most már illik rád ez a név Törpe/Törpi  - nevettet miközben felállt és lenézett rám - na látod ezért jó hogy ilyen pici vagy.

- Kösz... -forgattam meg szemeimet - Miért is jó? - néztem fel rá (mert ugye hozzám képest elég magas volt úgy mint mindenki)

- Mert így legalább felnézel rám. -

- Álmodozz csak. Inkább töröm ki úgy a bokám hogy egész nap magassarkúban rohangálok a lakásban is minthogy mindenki így cikizzen. - durcáztam

- Nyugi nem fog mindenki így hívni Manócska. - kezdte el Niall is

- Na jól van ám.

- Mi a baj tökmag? - szállt be Liam

- Igen mi baj picur? - folytatta a cikizést Harry

- Be lehet fejezni.

- Na jó én most inkább elmegyek ha nem baj. Amúgy is beszélni akarnak velem a szüleim. Sziasztok - köszönt el Jess

- Kár de oké szia! Este beszélünk a bárban. Puszi. - öleltem meg mielőtt elindult volna

- Ti meg hagyjatok már békén! - emeltem fel a hangsúlyomat

- Na ne durcizz már pöttöm. - karolt át Zayn és elkezdtek röhögni

- Ok ebből elegem van. Most hagyjatok békén!

- Jajj törpi ne csináld már! - idegesítettek egyszerre

Sarkon fordultam, bementem a konyhába, kulcsra zártam az ajtót és elkezdtem csinálni azt amit az egyik legjobban szeretek. Sütni. Kerestem tojást, lisztet,  cukrot,sütőport tejet és vajat. Érdekes mert minden  hozzávalót megtaláltam. Összekevertem a hozzávalókat és egy kanál segítségével  beleraktam a tésztát a muffin papírokba. Majd a sütőbe.  

- Igen muffint csinálok. A kedvencemet. Általában ha felidegesítenek vagy valami ezzel vagy a táncolással nyugtatom le magam. Igen imádok táncolni, bár már régen nem csináltam de ez van. Ideje lenne újból elkezdeni.

Ekkor meghallottam a sütő csörömpölő hangját, ami azt jelentette hogy a muffin elkészült. kitettem mind a 20-at egy tálcára, leraktam az asztalra és mintha mi sem történt volna egy sütivel a kezemben kisétáltam.

- Sziasztok! - ültem le vigyorogva a kanapéra

- Szia. Jól vagy? Bocs az... - magyarázkodott volna Louis de Niall közbe vágott

- Honnan szedted azt?

- Mit?

- Hát a muffint - mutogatott Naill

- Én sütöttem. - mondtam büszkén de már a tálcával a kezében ült le Harry mellé

Mindenki vett egyet-egyet és elkezdték enni.

- Mmmm... Ez nagyon finom. - Lou

- Az.. - bologatott Zayn, Liam és Harry

- Felveszünk szakácsnak. - ajánlotta Naill (ki más :D)

- Köszi  Niall már van munkám. Tényleg mennem kell dolgozni. - indultam az ajtó felé

-A-a  azt már nem. Amíg mi itt vagyunk addig te oda nem mész. - áltt fel Liam

- Mert?

- Mert még kiskorú vagy.

- És már ennél durvább helyeken is jártam nyugi. - Opsz asszem ezt jobb lett volna ha nem mondom el :D

- Ez a baj. Mostantól ilyen helyekre nem teheted be a lábad. -Zayn

- Ne is haragudjatok de egyikőtök sem az apám. Le lehet állni. Különben meg imádok bulizni. Nem tilthattok meg semmit. Tudok vigyázni magamra. -makacskodtam

- Erre inkább nem mondok semmit. - Harry

- Ne is

- De ma akkor sem mehetsz el innen - erősködtek

- Hát jó akkor felmegyek, lefürdök.

Miután végeztem a fürdéssel, megkérdeztem hogy felnézhetek a twitterre. Csak egy igent válaszoltak ezért felnyitottam a laptopot és megnéztem : mizu van a világhálón.

Twitteren lett egy új követőm, facebookon 3 értesítésem volt csak amiket megnéztem és lekapcsoltam a gépet.  Még csak 7- fél 8 körül járt az idő   de mivel nem volt kedvem semmihez ezért elaludtam.

Reggel rendkívül rosszul és elég furcsa helyen keltem fel....